...avagy helló mindenkinek Új Zélandról, a kiwik földjéről. Egy fárasztó repülőút után megérkeztünk Melbourne-ből Christchurchbe, ami a déli sziget legnagyobb városa. Az út csak 3 óra volt, ami nekünk tulajdonképpen már szinte piskóta, de nagy késéssel indultunk este, és még a beszállás után várni kellett, hogy megtankolják a gépet (nem véletlenül fapados a Jetstar, amivel repültünk, amúgy a Quantashoz tartozik).
Maga az út elég rázós volt, sok turbulenciával, amit eddig szerencsére nem tapasztaltunk. Leszállás után jött egy röpke fél órás sorbanállás (mindez már éjfél után) az útlevélvizsgálatra, de legalább ide nem kell vízum, csak egy pecsétet adnak. Majd csak ezután következett az újabb sor a vámvizsgálathoz. Ausztráliába érkezésünkkör nem írtuk, ott is hasonló a helyzet, így most jöjjön pár szó erről. Mivel betegesen félnek tőle, hogy borzalmas vírusokat és betegségeket és kártevőket hurcolnak be a turisták, már rögtön a reptér elején hatalmas kukák vannak kitéve, ha valakinél esetleg zöldség vagy gyümölcs maradt, rögtön kidobhatja, mert különben nagy pénzbüntetésre számíthat, ha megpróbálja ’becsempészni’ az országba. Már a repülőn ki kell tölteni egy belépési kártyát, és szigorúan be kell vallani minden élelmiszert, növényi- és állati eredetű termékeket, fa tárgyakat, gyógyszereket, túracipőt és túrafelszerelést stb. Eszternek hála már fel voltunk készítve, hogy lelkiismeretesen pipáljunk ki mindent, ami nálunk van az a biztos. (Amúgy még Ausztráliába érkezés előtt körbefújják a repülő utasterét valami spray-vel, ami minden élő organizmust megpróbál elpusztítani, de ha ezt valaki túléli, még nincs vége a megpróbáltatásoknak...) Szóval mikor végre sorra kerültünk, az ajándékba hozott fűszerpaprikától kezdve a nálunk lévő csokis kekszig mindent bevallottunk, de ők leginkább a túrabakancsra voltak kíváncsiak. Mint utóbb kiderült, ha sárosnak ítélték volna a talpát, lefoglalhatták volna. Szerencsére nem volt eső Tasmániában mikor túráztunk... Ja, és a kutyákat majdnem kihagytuk, akik szorgosan keresik a bőröndökben és kézipoggyászokban lapuló csempész zöldség és gyümölcs-csomagokat.
Christchurchben ’helyi idegenvezetőkkel’ találkoztunk, így volt társaságunk 1,5 napra. Kiderült ugyanis teljesen véletlenül, hogy volt évfolyamtársunk, aki már itt él és dolgozik Új-Zélandon, szintén itt tölti a hétvégét, így együtt foglaltuk a szállást. Ezúton is köszönjük Eszternek és Sandronak a hasznos tippeket és tanácsokat! Segítettek SIM kártyát is venni, akinek halaszthatatlan mondanivalója van számunkra, az a következő számokon érhet el minket: +64-22-6899-358 és 359.
Christchurch maga, mint itt általában a városok, nem sok látnivalóval bír. Nagyon sok szép park van, és van egy szép főtér a katedrálissal, aminek mind a 134 lépcsőjét megmásztuk a toronyig. Emellett van egy nosztalgia villamos, ami körbejár kb. 30 perc alatt a belvároson, ja és persze a libegő. Ez egy fél órás buszozásnyira van a várostól, a környező hegyekben. Mi jóhiszeműen megtettük vele a hegyre az utat, de kiszállni már alig tudtunk a széltől. Christchurchben (mint még sok helyen Új-Zélandon) nagyon erős és hideg sarki szelek fújnak ugyanis, pláne a hegytetőn. Hát egy fénykép erejéig kimerészkedtünk, majd 10 másodperc múlva csontig fagyva futottunk vissza.
Ezen kívül, ami említést érdemel, hogy Christchurch az Antarktiszra induló repülők és hajók egyik nagy bázisa, lévén csak 3000 km-re van az Északi sarktól. Érdekes Antarktisz múzeuma van, ahol még sarki viharban is volt részünk és rallyztunk egyet az ún. all terrain vehicle-lel (minden terepre alkalmas lánctalpas jármű, amit az Antarktiszon is használnak). Északi-sarki körülményeket is átéltünk, van ugyanis egy sarkvidéki vihar szimulátor kamra, nos az a pár perc elég volt a sarki szélből...
Dunedin közelében (Christchurchtől délre), nagyon ritka és védett sárga szemű pingvineket láttunk, illetve royal albatroszokat, amiknek 3 m a szárny fesztávuk. Amúgy sajnos Új-Zélandon a madarakon kívül nem sok más szárazföldi állat van, nincsnek emlősök, kígyók stb. Ugyanis mielőtt ezek az állatok megjelentek volna, ez a földdarab már levált Ausztráliáról.
Dunedinből egy izgalmas autóút után átértünk a nyugati partra. Tömören összefoglalva: büntetés gyorshajtásért, berepedt szélvédő és majdnem minuszba hajló üzemanyagszint... NE MENJENEK SEHOVÁ! FOLYTATJUK! (majd legközelebb...)
