3 hónapos körútunk végére értünk, utolsó napjainkat a 2 legizgalmasabb városban töltöttük: Sydney-ben és Melbourne-ben. A 2 város amúgy nagy versenytárs, de erősen különböznek egymástól. Sydney modernebb, mozgalmasabb, rengeteg felhőkarcolóval, a legendás operaházzal és a szintén jelképpé vált híddal (Sydney Harbour Bridge). Melbourne jóval európaibb, elegánsabb, sok szép viktoriánus épülettel (persze azért felhőkarcolók is jócskán akadnak), hihetetlen kiterjedt villamoshálózattal, rengeteg színházzal és sok jó múzeummal. Egyéb különbség, hogy míg Sydney a denevérek városa, addig Melbourne-ben az oposszumok vannak többségben. Sydney belvárosában ezrével lógnak a bőregerek a fákon, szürkületkor pedig kirajzanak. Fridáék mesélték, hogy egyszer a 20. emelet környékén laktak és pont abban magasságban köröztek a denevérek, úgyhogy minden este repülő show volt. Melbourne-ben este hazafelé menet volt olyan oposszum, ami jódarabig követett minket egy kis étel reményében. A többiek csak a fákról néztek lefelé, vagy épp harcot vívtak a saját területükért.
Mindkét város persze nagy olvasztótégely, rengeteg távolkeleti ember él és dolgozik itt, főleg kínaiak, vietnámiak, koreaiak és japánok. Melbourne a kulináris központ, sokezer étterem közül lehet választani, utolsó napra egy jó kis mexikói helyet néztünk ki. Persze azért Sydney-ben is van választék, Fridáék egy jó kis étterembe vittek minket a hippy városrészben. Sydney-ben természetesen nem hagyhattuk ki az operaházat és a mellette lévő hidat. Részt vettünk egy, az operaházat bemutató túrán is, még a nemzeti balett próbájára is beleshettünk. Amúgy nem annyira köztudott, de az operaház tulajdonképp egy hatalmas előadó központ, 3 kisebb színházteremmel és egy több ezres koncertteremmel. A tervezője egy dán építész volt és a kikötőben hajózó vitorlások adtak ihletet a munkájához. A korát jelentősen meghaladó alkotás, aminek a kivitelezése rengeteg akadályba ütközött és a végén politikai nyomásra le is mondott. 2 éve halt meg és sosem látta a művét teljesen felépülve, mert nem tért vissza Ausztráliába. Halála előtt még azért újra tervezett belsőépítészeti dolgokat az operaház felkérésére és jelenleg fia és lánya vette át munkáját.
Ami a hidat illeti, a mászást több okból is kihagytuk. (Fel lehet ugyanis mászni a híd tetejére, persze vezetett túra keretében biztonsági felszereléssel.) Először is, több mint 200 dollárba kerül, 3 óra és fényképezőt nem lehet felvinni, mert minden táskát és értéket le kell adni előtte. Mi inkább a híd déli pillérére másztunk, amiben múzeum van berendezve, és hasonlóan pazar a kilátás róla. Ráadásul csak 9 dollárba kerül! Fellifteztünk a déli félteke legmagasabb tornyába is, a kilátás pazar.
Melbourne életében a folyó központibb szerepet játszik mint Sydney-ben, itt jó sok híd van, viszont elég kicsi a folyó, úgyhogy nagy hajók nincsenek. A tengerpart azonban nincs messze, úgyhogy aki vitorlázásra vágyik, annak nem kell messze mennie, 10 perc alatt már ott is voltunk a villamossal. Mindkét városban hatalmas, gyönyörű botanikus kert található, de közparkokból is szép számmal akad. Sydney-ben a tenger sokkal fontosabb, a városi közlekedés szerves részét képezik a kompok. Sok elővárosba és strandra ez a leggyorsabb és egyben leglátványosabb közlekedési mód. Sőt, még vízi taxi is van, pont olyan sárga mint a szárazföldi megfelelője. Mi is ilyennel érkeztünk az operaházhoz, vörös szőnyeg azonban nem várt minket.
Holnap este indulunk Dohába, ott szállunk majd át a Londonba tartó gépre. Reméljük otthon már kezd nyáriasra fordulni az idő, itt ugyanis már inkább őszies a hangulat, szerencsére legalább nem esik. Kedd éjfélkor, 33 óra utazás után „frissen kipihenve” már Pesten leszünk, addig is élvezzétek az utolsó képeinket! Ha lesz időnk, akkor csinálunk majd egy külön panorámaképekből álló albumot is.
Köszönjünk hűséges olvasóinknak és kommentelőinknek (ATS, Beneda, Simulacrum, Szálarcos, Krikounette...) a kitartó figyelmet!
