Búcsúzunk Új-Zélandtól, holnap hajnalban visszarepülünk Melbourne-be és onnan folytatjuk utunkat át Ausztrálián.
Az elmúlt 4 nap kicsit nyugodtabb tempóban telt, mint az előző 3 hét, már ránk fért egy kis pihenés féle. Megkóstoltuk a kiwiberryt, vagy bogyós kiwit is! Ez akkora mint egy nagyobb szőlőszem, de úgy néz ki mint egy kiwi, csak nem szőrös. Egyben le lehet nyelni, és teljesen olyan az állaga és íze, mint egy jó édes kiwinek. Majd küldünk képeket róla.
Waitomoból elindultunk északra a Coromandel-félszigetre. Ott utaztunk egyet egy majdhogynem játékvonat méretű kisvasúttal az erdőben. Eredetileg agyagot szállítottak vele (egy kis családi manufaktúrához), de később a hitelek visszafizetéséhez szükség volt egy kis bevételre, ezért megnyitották a turisták előtt, akik azóta nagy élvezettel használják. A kisvonat után egyenesen a strand felé vettük az irányt! Nem is akármilyen strand, hanem egy különleges melegvizű hely: “Hot Water Beach”. Az a lényege, hogy a part alatt a mélyben meleg vizű források vannak, amik egy kis ásás után lassan a felszínre szivárognak. Azért van néhány hátulütője is: először is, csak kb. 50 méter széles partszakaszon működik a dolog, és az persze hihetetlen zsúfolt a turistáktól. Másodszor is, csak apály előtt és után 2 órával van egyáltalán strand, amúgy víz borítja a partot. Végül pedig az sem elhanyagolható tényező, hogy a felszivárgó víz 60 fokos, tehát tengervízzel kell keverni, mert különben hamar megégeted magad! Hát ezt mi gyorsan megtapasztaltuk, ahogy először átsétáltunk a vízátfolyásokon. Aztán már csak mosolyogtunk a többi visítva ugráló turistán, akiknek égett a talpuk alatt a homok! Sikerült egy már mások által kiásott és elhagyott fürdőhelyet elfoglalnunk, és kicsit áztattuk magunkat, amíg a dagály el nem mosta a szórakozásunkat.
A strand után a ’messzi észak’ nevű országrész következett, ami elég kifejező. Ez az Aucklandtől északra lévő keskeny földnyúlvány. Ennek kb. a feléig mentünk, a Bay of Islands (Szigetek öble) nevű helyig. Útbaejtettük a környék leghíresebb nyilvános illemhelyét is, amit nem más, mint maga Hundertwasser tervezett. A Bay of Islands-en hajóval indultunk el egy félnapos túrára. Rengeteg kisebb-nagyobb sziget mellett láttuk többek között a világ 2. legnagyobb tengerjáró hajóját, a Queen Mary 2-t, amely épp Új-Zálandon kötött ki egy napra elég nagy forgalmat okozva a csendes kis vízparti településen. A fedélzetén ugyanis 2500 ember utazik, akik azért nem egyszerre rohamozzák meg a partot, hanem különböző programok közül választhatnak. A fárasztó nap végén így is panaszkodtak a bolttulajdonosok, hogy alig bírták az iramot. Mi mindeközben élveztük a tengeren a napsütést, rendkívül jó időben hajóztunk a híres „Hole in the rock” felé, ami tkp. az amit a neve is takar, egy hatalmas lyuk egy még hatalmasabb sziklában, amelyen simán át lehet hajózni. Nemrég egy magyar ejtőernyős próbált rajta átrepülni – sikertelenül, csak a feléig jutott. Mintegy másfél óra után el is értük a nagy likat és sikeresen át is haladtunk rajta. Visszafele még megálltunk egy öbölben egy kis lábfürdőzésre, majd miután kikötöttünk elindultunk Auckland felé. A város előtt egy órával megálltunk estére, másnap reggel pedig, mielőtt bementünk volna Aucklandbe, megálltunk Devonportban, ami az öböl túlpartján fekszik és gyönyörű onnan a kilátás a városra.
Auckland city maga nem olyan nagy, kb. 400ezer lakosa van, azonban Nagy-Aucklandban 1,3 millióan laknak, ez több mint az egész déli sziget lakossága. Itt rengeteg az ázsiai bevándorló, már többen vannak mint az őslakos maorik! (Sőt van olyan polinéz népcsoport, akik többen élnek itt Aucklandben, mint az őshazájukban.) Maga a belváros nagyon kicsi, 20 perc alatt át lehet rajta sétálni, inkább felfele terjeszkednek, így elég sok a felhőkarcoló. A déli félteke legmagasabb épülete, a Sky Tower is itt található, 328 méter magas, jelenleg ’csak’ a 12. legmagasabb épület a világon. Természetesen innen is lehet ugrani, vagy sétát tenni 190 méter magasan körben a kilátóterasz legszélén (persze azért hevederekkel bebiztosítva). Mivel Makaón András már ezt kipróbálta, így ezt most kihagyta. Tulajdonképpen ha a torony nem lenne, nem sok látnivaló akadna a városban. Amúgy nagyon hangulatos sétákat lehet tenni a parkokban, kikötőben stb. és a kilátás sem utolsó, mert minden irányban ott a tenger és a szigetek. Auckland régió több, mint 40 vulkáni szigetből áll és sok közülük a mai napig is lakatlan és igazi vulkáni kúpként magasodik ki a tengerből.
Holnap hajnalban indul a gépünk Melbourne-be, úgyhogy ma korán fekszünk. Ja, a kocsi szélvédője megint betört, de most nem csak egy kis karcolás, hanem egy hosszú repedés keletkezett rajta rejtélyes módon, de szerencsére nem szóltak érte.
Utolsó képek Új Zélandról!
