A trópusi északról megkezdtük utazásunkat fokozatosan dél felé. Cairns-ből reggel 7-kor indult a repülőnk az Aranypart felé. Mivel mi 1 órányira laktunk északabbra, ez egy reggel 4 órai indulást jelentett, amit nem túlságosan élveztünk. Persze ez is az utazással jár, így valahogy elviseljük. Az úton aztán utolért bennünket egy jó kis trópusi zápor, ami nem akart alábbhagyni a repülőtérre érve sem. Ez sem tartott vissza minket, a bérelt autót leadtuk, a 8 csomagunkat a hátunkra/vállunkra/nyakunkba vettük és irány a check-in pult. Ott azonban még egy “kedves meglepetés” fogadott bennünket: a Cairns-Gold Coast járat ugyanis “tudvalevőleg” a nemzetközi terminálról indul (mivel ez egy Japánból érkező járat, aminek a végállomása a Gold Coast). Ezt azért az emailben elfelejtették megemlíteni. Ekkor hamar elillant a fáradtság a szemünkből és a reggeli kávét is megspórolták nekünk, a vérnyomásunk enélkül is az egekbe szökött. Táskáinkat újra magunkra pakoltuk és a zuhogó esőben röpke 15 perc alatt “átúsztunk” a nemzetközi terminálra. Ott már csak egy kis késéssel kellett szembenéznünk, de ez már tényleg csak hab a tortán a Jetstar eddigi szolgáltatásait figyelembe véve.
A Gold Coastra érve felvettük új Batmobilunkat (egy Hyundai Getz-et) és a gyönyörű szállásunkig meg sem álltunk. Ez már tényleg szó szerint értendő, ugyanis dolgozói kedvezményünket kihasználva mostanában igencsak luxuskörülmények között hajtottuk le a fejünket esténként. És persze igyekeztünk néha a lábunkat is a luxusmedencébe lógatni. Kis autónk a rollerező gyerekeket megszégyenítő sebességgel hasított a 2-szer 6 sávos autópályán, de érdemére szól, hogy rádió és légkondi is alapvető tartozéka a kerekeken és üléseken kívül. Állítólag valaki egyszer már 240-et is elért vele a szakadék felé fék nélkül, mi azért a 90-et nem szívesen léptük túl vele, mert nem voltunk benne biztosak, hogy bírja még a karosszéria.
Első nap csak a medencénél pihentünk, sajnos nem volt valami jó idő, a következő napokra szóló előrejelzés sem kecsegtetett látványos javulással. Szerencsére azért másnap már csak fél napot esett, így a délutáni hullámszörfleckénket nem zavarta semmi, kivéve a hullámok. Olyan ereje van a felcsapó és a visszahúzódó víznek, hogy alig bírtuk kézben tartani a deszkáinkat. Azért volt pár diadalittas pillanat amikor sikerült két lábra állni a hullámok tetején. Egy 4-5 napos intenzív kurzus után már biztos elégedettebbek lennénk szörftudásunkkal. Megismerkedtünk viszont az ausztrál tengerparti zászlórendszerrel: úszni kizárólag a sárga-piros zászlók közötti területen, ha nincs zászló nincs fürdés!!! Ezt már a legkisebb ausztrálok is tudják, első a biztonság. A parton (nagyrészt önkéntes) vízimentők kémlelik a vizet szintén jellegzetes sárga-piros ruhában. Szörfözni viszont csak a piros zászlóknál lehet, az úszóktól (érthető módon) elszeparálva.
Ellátogattunk a Warner Bros Movie Worldbe, ami az amerikai vidámparkok után kicsit kicsinek tűnt. Itt azért nem lehet egy teljes napot eltölteni anélkül, hogy kétszer ülnénk fel bármire. Amik jók voltak, az két óriás hullámvasút, egy kilövőtorony, egy vízeséses csónak-hullámvasút meg persze a Shrek 4D-s mozi, ahol a székek is mozognak és ha valaki tüsszent a képernyőn, akkor vízpermet fröccsen az arcodba az előző szék háttámlájából!
Ennél is jobban éreztük magunkat Eszterékkel a Wet & Wild csúszdaparkban, ahol ragyogó napsütésben töltöttünk el egy egész napot. (Eszter és Sandro Új-Zélandról itt töltötték az éves nyaralásukat és teljesen véletlenül hónapokkal ezelőtt majdnem napra pontosan egy dátumra foglalták, mint mi). Elég félelmetes csúszdákon mentünk, volt, hogy egyszerre négyen egy gumiban! Jellemző csúszda nevek: Tornado, Kamikaze, Black hole, Mammoth – gondolhatjátok, volt sikítás, persze szigorúan csak a lányok részéről (a fiúk torkán már nem jött ki a hang a félelemtől). Képeket persze csak a Lazy Riveren tudtunk csinálni... Ezeken kívül még ellátogattunk az Australia Zoo-ba, az Animal Planetről ismert krokodilvadász, Steve Irwin állatkertjébe. Most 70 hektáros a park, 300-ra tervezik bővíteni, így is majd’ lejártuk a lábunkat mire az összes vombatot, krokodilt, koalát meg kígyót megnéztük. Ja, még kazuárt is fényképeztünk!
Természetesen Ausztrália egyetlen Hard Rock Caféját nem hagyhattuk ki, Eszteréknek is bejött az ízvilág, pedig Sandro szakács lévén nagyon kényes! Brisbane, ahol az utolsó napot töltöttük, egy tipikus ausztrál nagyváros (ami akár amerikai is lehetne) néhány régebbi épület maradt csak meg, többségben vannak a felhőkarcolók. Van viszont rengeteg nagy park, a folyón pedig sűrűn járnak a menetrendszerinti kompok.
Vasárnap reggel rendben megérkeztünk Sydney-be, ahol Fridáék vártak minket a reptéren. Úgy volt, hogy náluk alszunk, de a szülei, akik éppen itt voltak nála, nem tudtak hazamenni a vulkáni hamu miatt, így most egy központi hotelben vagyunk, holnap költözünk át a Sheratonba. Szegényeknek a 4 hetesre tervezett nyaralásra még rájön egy 3 hetes kényszerpihenő! Mi már megérdeklődtük, azt mondták semmi probléma nincs a május 3-i járatunkkal, 4-én remélhetőleg már Pesten landonulnk, (reméljük addigra már az összes kerítés le lesz cserélve kolbászra). Addig is már csak egyszer jelentkezünk egy Sydney-Melbourne összefoglalóval.
Az indafoto szokas szerint nem mukodik rendesen, a kepeket ide kattintva talaljatok.
A slideshow-ra kattintva elindul a diavetites.
