Itt ülünk a repülőn útban Melbourne felé, majd délután utazunk tovább Új Zélandra, Christchurch városába. Ebben a holtidőben most befejezzük a tasmán körút leírását. A repülőút kb. 1 óra Melbourne-ig, de idefele jövet olyan erős hátszelünk volt, hogy negyed órával korábban szálltunk le. A kilátás gyönyörű, a távolban még látni lehet Tasmánia partjait. Amúgy napi rendszeres kompjárat is közlekedik Tasmániára, de ez 14 óra egy általában nagyon viharos tengeren, így ettől eltekintettünk.
A Cradle Mountain túra után felautóztunk északra, Stanley faluba, itt található a Nut, ami egy hatalmas szikladomb a tengerparton. Még épp elcsíptük a felvonót zárás előtt, így csak lefele kellett gyalogolni. Két szép strand is található itt, az egyik nagyon hideg vízű és hullámos, a másik csak kicsit hideg vízű és hullámtalan, mi az utóbbit válaszottuk. Másnap továbbhaladtunk az északi parton, tulajdonképpen átszeltük az egész szigetet, egészen a keleti partig, ahol este egy pingvinnéző túrán – micsoda meglepetés – megnéztük a pingvineket! Ezek az ún. kék, vagy kis pingvinek, a legapróbbak a pingvinfélék közül, kb. 40cm „magasak” és 1kg-t nyomnak. Tollazatuk elég kékes, innen a nevük, de mint megtudtuk, egyik pingvin sem fekete-fehér, hanem a kéknek valamilyen árnyalata és fehér a színük. Az állatkák egyáltalán nem féltek a sok embertől, biztos megszokták már őket. Épp vedlési időszakban voltak a legtöbben, de még voltak azért tollas példányok is J Nagyon vakaróztak néhányan, próbálták kicsípkedni maguknak a tollakat, de ez a megoldás sajnos nem működik, ki kell várniuk a 3 hetet. Előtte fel kell hízlalják magukat, mert ez alatt a 3 hét alatt nem mennek vízbe, nem esznek és nem isznak.
A pingvinek után másnap a Freycinet nevű félszigetre autóztunk, ott egy gyönyörű nemzeti parkban túráztunk és piknikeztünk a strandon, majd vízitaxival mentünk vissza.
Utolsó előtti napunkon Hobart felé indultunk, a reptértől kb. 20 percre álltunk meg éjszakára, Richmond városában. Koloniális kisváros ez, régi épületekkel, amelyeket nagyon szép állapotban őriztek meg. A szálláshelyek legtöbbje is kis parasztház volt, nekünk is szerencsénk volt és az egyikben kaptunk szobát. Tulajdonképpen az egész szárny a miénk volt: 2 hálóval, nappalival, fürdővel és konyhával. Mindez olcsóbb volt, mint a hegyekben 2 fekhely a turistaszállón emeletes ágyakon.
Elbúcsúztunk Tassie-től, ahogy a helyiek hívják Tasmániát, de még visszatérünk az anyaországba.
Az indexen kívül vannak még furcsaságok Ausztráliában. (Amúgy a kezdeti heves ablakmosások után már általában a villogással jelezzük irányváltoztatási szándékunkat.) Jöjjön néhány példa, amit eddig tapasztaltunk: az italok itt 375, 600, 750 ml-es kiszerelésben kaphatók, illetve 1 és 1,25 literesben. A legáltalánosabb a 600ml-es palack. Az emberek Good Day-jel köszönnek, vagy Howdy-val és igazán szívélyesek és segítőkészek (feltéve ha megértjük az akcentusukat). Néhány benzinkútnál előre le kell húzni a hitelkártyát és megadni, hogy max. mennyiért fogunk tankolni.
Ami az állatokat illeti, rengeteg különleges faj van, sok ezek közül máshol nem is található meg. Mint megtudtuk, a Tasmánián élő összes kígyófaj mérges (szerencsére eddig még csak kettővel futottunk össze, de csak távolról köszöntöttük egymást és hamar továbbálltunk). A wallabee-k (az itteni apró termetű kenguruk) sokszor parkolók közelében várják a megkaparintható eleséget, de mindenhol ki van téve a tábla, hogy a vadállatokat ne etessük, mert betegségeket adhatunk át stb. Találkoztunk már 30-40 kilós wombattal is, azok nagyon szelídek, csak legelésznek, és állítólag olyan sok van belőlük, hogy vannak vadászok akik kilőhetnek belőlük, majd a húsukat állatkerteknek eladják. Az oposszum, ahogy az előző bejegyzésnél lévő képen is látszik, nagyon szelíd és kíváncsi, közel jön az emberekhez. Tasmán ördögből (a.k.a. Taz) most már csak kb. 30 ezer él, és nagyon félénkek, természetes élőhelyükön nagyon nehéz találkozni velük. Mi egy rezervátumban fényképeztük őket, ahol egy esti etetésen voltunk (egy negyed wombaton lakmároztak). Sajnos egy különös fajta rák tizedeli őket, ami ráadásul fertőző. Sok tenyésztési program van, így szerencsére nem tartoznak a különösen veszélyeztetett fajok közé.
Most jöjjenek a maradék képek Tassie-ről (plusz még néhány új kép a Hellből a búcsúbulis albumba). Viszlát a kiwik földjéről! (időközben megérkeztünk, csak mindig egy kis csúszásban vagyunk blogilag).
