G’day Ausztráliából!
Átrepültünk a Korall-tengeren Aucklandből Melbourne-be. A közel 4 órás út az időeltolódás miatt tulajdonképpen csak 2 óra volt. Most harmadszorra repültünk Melbourne-be, de még mindig nem láttuk a várost, persze az út végén majd bepótoljuk. A reptéren átestünk a már szokásosnak számító belépési kártya kitöltése-útlevélellenőrzés-kutyás vámosok-bőröndök átvilágítása-bőröndök kipakolása (állati eredetű termékek, zöldség-gyümölcs, méz, magvak, gyógyszerek, kagylók, fából készült tárgyak stb. átvizsgálása)-bakancs talpának ellenőrzése stb. procedúrán. Már egész jók vagyunk benne.
Felvettük az új kocsit, most először kézi váltósat kaptunk, egy Corollát, viszont szinte vadiúj. Sajnos a csomagtartója kicsit kisebb, mint az eddigieknek volt, így most egy kicsi bőröndöt a hátsó ülés elé kellett tenni. Csak pár napig lesz még nálunk, úgyhogy addig tökéletesen megfelel, aztán úgyis betörjük a szélvédőjét és leadjuk J.
Elég furcsán van megoldva itt az autópálya-díjfizetés, mert nem lehet a pályán fizetni vagy matricát venni, csak interneten vagy telefonon keresztül fizetni. Mindegy, hogy mennyit megyünk rajta, 12.50-be kerül. Ráadásul különböző cégek üzemeltetik az utakat, így nem árt tisztában lennei vele, hogy melyik úton közlekedtünk (és mikor). Mindenesetre 3 nap haladékot adnak a fizetésre, ha az ember el nem felejti befizetni. Nekünk egy rövid 15 perces telefonhívással sikerült letárgyalni az automatával.
Melbourne-ből Geelong felé vettük az irányt, ahol 2 éjszakára kicsit megpihentünk. Tulajdonképpen nem lett volna ilyen hosszú a pihenés, de sajnos a rossz idő miatt kétszer is lemondták a delfin-túránkat. Fókákkal és delfinekkel úsztunk volna, de elég szeles, esős volt az idő, így nem indították a túrát. Bosszantó, mi? Sebaj, majd Perth-ben reméljük sikerül. Szerda reggel elindultunk a Great Ocean Drive-on (Nagy Óceáni Út), ami kb. 350 km hosszan fut a tengerparton. Szerencsére az idő folyamatosan javul, és tisztul, úgyhogy tudtunk gyönyörködni a kilátásban. Persze az óceáni úton mindenki a kilátást élvezi, senki nem száguldozik. Nincs is rá lehetőség, mert 1 sáv van, és néhány kilométerenként van egy kis kiszélesítés ahol ki van írva, hogy a lassabb járművek legyenek tekintettel a mögöttük haladókra (haladni próbálókra) és húzódjanak le. Ez leginkább a hatalmas lakóautókra vonatkozik.
Ami igazán elképesztő, az a vadvilág sokszínűsége. Már az út elején találkoztunk egy dingóval, láttunk fehér kakadut, piros papagájokat, és mikor elértük az eukaliptusz erdőket, jöttek a koalák is! Nagy örömünkre elég sokat láttunk, csak leálltunk mi is az út mellett álló kocsik mögött és figyeltük a japán turistacsoportokat, hogy merre fényképeznek J Persze később már magunktól is kiszúrtuk a fákon gubbasztó kis szőrmókokat. Hát, ha lennének ragadozóik, nem sokáig húznák az biztos. Egy lajhár hozzájuk képest örökmozgó. Egyik egyszer megvakarta a fejét (persze azt is álmában ), a másik pedig meg is fodult, míg figyeltük. Volt egy amelyik fára is mászott, de olyan szerencsétlen volt szegény, egy egész csapat ember aggódott érte lentről, nehogy leessen.
Great Ocean Road térkép
Megint felmásztunk a lombkorona szintjére, itt is található ugyanis egy magasra épített erdei sétaút, ezen még egy 40 méter magas kilátótorony is van. Gyönyörű mérsékelt övi esőerdőben van ez az út, ahol a déli féltekére jellemző páfrányfák élnek. Ezek Új-Zélandon is mindenhol megtalálhatók, az ezüst fajta Új-Zéland nemzeti jelképe, olyan mint az íreknek a hárfa.
A Great Ocean Drive leglátványosabb pontja a 12 Apostol, így nevezték el az a 6-8 (de nem 12) sziklaképződményt amit a tenger folyamatos hullámzása alakított ki a meredek sziklapart közelében. A löszös-mészköves talajt folyamatosan pusztítja a víz és a szél, így hamarosan ezek a sziklák is eltűnnek majd, a legutóbb 2005-ben tűnt el egy „apostol” (a romjai ott hevernek a tengerben). Emellett rengeteg egyéb látványos képződményt láttunk, sok a vízvájta barlang, híd és luk a sziklákban.
Megálltunk egy kisebb rezervátumban (két vulkáni kráter körül terül el), itt nagy szerencsénkre láttunk végre igazi ausztrál kengurut! Sőt nem is egyet, hanem egy egész legelésző csoportot kb. 6 nősténnyel és 1 hímmel és még egy zsebibaba is kikukucskált néha az egyik erszényből! Elég nagyok ezek a dögök, a hímek majd’ két méter magasra is megnőnek, remélem ilyet nem ütünk el, mert eltűnik a fél kocsi. Emellett láttunk még fekete wallaby-t, ez olyan mint a kenguru, csak kisebb, ilyenből sok volt Tasmániában is. Alvó koalákat is megfigyeltünk, lusta állatok ezek, de hát nincs természetes ellenségük, csak az erdőtűz. Ez az egyedüli állat amelyik nem tud elfutni előle. Fent az ágakon alvás közben amúgy nem kapaszkodnak, csoda, hogy nem esnek le. Találkoztunk echidnával, így hívják itt az erszényes hangyászsünt, ami a mienkénél kicsit nagyobb, barnás színű és talán valamivel hosszabb az orra, amivel folyton a földet túrja. Elég félénk állat, szóval szerencsénk volt a megpillantása. Az út mellett találkoztunk egy békésen legelésző színes papagájcsapattal is, még mielőtt szétrebbentek sikerült lefotózni őket. Kígyókra figyelmeztető tábla mindenhol megtalálható, de eddig még nem volt szerencsénk hozzájuk.
Holnap egy laza 600km-es út vár ránk, Kangaroo Islandtól (kenguru sziget) nem messze fogunk megállni éjszakára, másnap reggelre van jegyünk a kompra. Közben sikerült autót bérelni a szigetre egy napra, eddig úgy volt, hogy csak minimum két napra lehet kivenni kocsit a szigeten, de még nem szóltak, hogy probléma lenne az egynapos foglalásunkkal. Bár még két napra is olcsóbb lenne kivenni a kocsit, mint komppal átvitetni.
Állatok és sziklák:
